Hormonok - testünk jelző anyagai Alka® A test gyors lúgosítása
Hormonjaink biokémiai mediátorok, amelyek jelzőként és szállító anyagként funkcionálnak a testben.
Számos folyamatot irányítanak a testben, és jelentősen befolyásolják mentális állapotunkat. És csak 100 éve tudunk a létezésükről.
Amikor valaki hormonokról beszél, elsősorban a faj klasszikus képviselőire gondol: ösztrogénre, tesztoszteronra, pajzsmirigyre (pajzsmirigyre). A mai napig azonban közel 100 különféle biokémiai mediátor fajtája ismert, amelyek befolyásolják az egészségünket és a pszichénket, és a tudósok szerint sok más még fel nem fedezett. Ezért várakozással tekintenek arra, hogy milyen új ismereteket hoznak számukra a jövőbeli felfedezések ezen a téren.
A hormon kifejezés a görög "ormao" szóból származik, ami "mozog, stimulál". Az első, 1901-ben felfedezett hormon az adrenalin volt. Később ösztrogént, kortizolt és tesztoszteront is izoláltak. A felfedezések új perspektívákat nyitnak az orvostudomány számára, mivel korábban azt gondolták, hogy az "információátadás" az ún. az emberi test célszerveit csak az idegpályákon keresztül hajtják végre. Valójában egy másik hatás gyanúja merült fel, de ez nem bizonyítható. Még az ókori kultúrákban is, mint az ókori görög, római vagy őslakos amerikai törzsek, az állati belső szervek, köztük a hormontermelő mirigyek fogyasztása is népszerű volt, vélhetően egészséget, vitalitást és hosszú élettartamot eredményezett. A 18. század közepére az állatkísérletek alapján a tudomány megállapította, hogy bizonyos "mirigyek" (például a pajzsmirigy és a mellékvese) fontos szerepet játszanak a szervezet anyagcseréjében és biológiai folyamataiban. Ezekben a kísérletekben eltávolították az állatok mirigyeit, és megfigyelték a szerves folyamatokra és viselkedésre gyakorolt hatásokat.
Az orvostudomány hormonokkal foglalkozó tudományos ágát endokrinológiának hívják. Ezen a területen az orvosokkal konzultálnak azok a betegek, akik gyanítják, hogy panaszaikat hormonális rendellenességek okozzák. A hormonális értékeket szakemberek határozhatják meg vér-, vizelet- vagy nyálvizsgálatokkal. De a diagnózis egyáltalán nem egyszerű. Mivel a hormonok olyanok, mint a pillangók: nehezen megfoghatók, könnyen megsérülhetnek és lebomlanak, mint a por. Ezenkívül különböző időpontokban és különböző koncentrációkban "repülnek": az évszaktól, a menstruációs ciklustól és a napi ritmustól függenek. Ezért ezeket a tényezőket figyelembe kell venni az esetleges rendellenesség diagnosztizálásakor. Ezért a kezelés megkezdése előtt ellenőrizni kell azokat az eredményeket, amelyek kétségessé tehetik a diagnózist.
Minden hormonnak megvan a maga receptora
Biokémiai közvetítőként a hormonok információt továbbítanak. Kötődhetnek a sejtek bizonyos receptoraihoz ("vevők"), ahol továbbítják információikat vagy parancsukat. Minden hormonnak megvan a maga receptora a célsejtben, vagy - ha úgy döntünk, hogy a pillangókkal való összehasonlítást ismét felhasználjuk - vonzódnak és csak bizonyos virágokon landolnak.
A hormonok segítségével szabályozzák a test biológiai folyamatait: az anyagcserét, a szexuális fejlődést, az izomtömeg növelését, a menstruációs ciklust, a mentális aktivitást. Elmondható, hogy az emberi test szinte minden szerve nemcsak a hormonális jeleket rögzíti, hanem maguk is termelnek hormonokat. A leghíresebb képviselők a hipotalamusz, a tobozmirigy, a pajzsmirigy, a mellékvesék, a petefészkek és a herék, de a hasnyálmirigy, a gyomor-bél traktus és még a bőr is.
Ugyanakkor minden szabályozott: vannak olyan ellenőrző szervek, amelyek figyelemmel kísérik a hormonok termelését, serkentik vagy leállítják felszabadulásukat, és gondoskodnak lebontásukról. A leghíresebb vezérlő az ún visszacsatolási mechanizmus, azaz a visszacsatolási módszer. Vegyük például a pajzsmirigyet: impulzusait az agyalapi mirigytől kapja. A TSH hormonok segítségével az agyalapi mirigy vagy szabályozza, vagy gátolja a hormontermelést a pajzsmirigyben (T3 és T4). A TSH-nak a molekulák szállító segítségével a véráramon keresztül sikerül elérnie a pajzsmirigyet. A T3 és a T4 minden esetben bejut a vérbe, és koncentrációjukat az agyalapi mirigy ellenőrzi. Ha úgy találja, hogy a pajzsmirigy túl kevés hormont termel, akkor több TSH-t választ ki, ha pedig túl sok, akkor csökkenti annak mennyiségét. A pajzsmirigy tehát nem azt tehet, amit akar, hanem azt, amit az agyalapi mirigy mond. Legalábbis akkor, amikor az ember jó egészségnek örvend.