Hidratációs tesztek a sportban
A sportolók hidratálásának tesztelését évtizedekkel ezelőtt vezették be a fejlett országokban, és az utóbbi években a technológia fejlődésével ma már a kiszáradás legkisebb jeleit is fel lehet fedezni. A dehidratáció számos, a hatékonysággal és az egészséggel kapcsolatos fiziológiai funkciót érinthet a szervezetben, ezért szükséges ezeket a teszteket elvégezni a sport hidratálásához. Fontos, hogy a csapatorvosok megértsék a vizsgálati módszereket és azt, hogy miként lehet őket veszélyeztetni az egyes helyzetekben.
Ha az év melegebb vagy nedvesebb napjain, vagy fűtött edzőtermekben edz, olyan tényezőkkel kombinálva, mint a fitnesz szintje és az anyagcsere, a testhőmérséklet emelkedhet és az izzadás fokozódhat. A verejték nemcsak vizet, hanem elektrolitokat is tartalmaz, amelyek fontosak az emberi test optimális működése szempontjából. Ezen fontos molekulák elvesztése nemcsak az atlétikai teljesítményre, hanem az általános egészségi állapotra is káros hatással lehet, ezért hasznos ilyen hidratációs teszteket végezni a változások észlelésére.
Ebben a cikkben összefoglalom a sportolók tesztelésére használt 3 fő módszert, valamint az ezekhez a tesztekhez kapcsolódó leggyakoribb problémákat. Fontos megjegyezni, hogy nincs 1 olyan módszer, amely minden sportoló hidratáltságának mérésére alkalmas lenne, minden lehetséges forgatókönyv szerint, ezért a csapat orvosainak az esetre a legjobbat kell választaniuk.
Mi teszteli a sportolók hidratáltságát?
Ez egy protokoll a testnedvek egyensúlyának meghatározására. Ha az eredmények normálisak, ez lehetővé teszi a sportolók számára, hogy megmutassák teljes kapacitásukat. A leggyakrabban használt vízmérleg-vizsgálatok a következők:
A testtömeg változásai
Bioelektromos impedancia elemzés
A vizelet fajsúlya
Vizelet indexek
Vérindexek
Noha számos módszer létezik a sportolók hidratáltságának értékelésére, mindegyikük különböző szintű megbízhatósággal és praktikussággal rendelkezik.
Hogyan mérik a hidratációt?
A vizelet fajsúlya (STU)
Az STU a sportoló vizeletmintájának sűrűségét jelenti a víz sűrűségéhez viszonyítva. A minta sűrűségét ozmolaritása, valamint számos molekula, például karbamid, fehérje és glükóz koncentrációja határozza meg. A vizelet fajsúlyának vizsgálatára 3 fő módszer létezik:
Hidrometria - A minta sűrűségét üvegúszóval lehet tesztelni. Ezt a módszert nem tartják nagyon pontosnak és kivitelezhetetlennek a napi kalibrálás, a nagy vizeletminta miatt, valamint azért, mert a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja.
Refraktometria - Itt fényt használnak, amely áthalad a mintán és méri a nyaláb fénytörését. A hidrometriától eltérően itt kevesebb vizeletmintára van szükség, és ez nem befolyásolja a hőmérsékletet, ami a módszert praktikusabb és olcsóbb lehetőség a hidratálás mérésére.