Fiziológiai hiperplázia Patológia
A hiperpláziát az egységnyi szövetre jutó sejtek abszolút növekedése jellemzi. Diffúz vagy noduláris lehet, és gyakran hipertrófia kíséri. A hiperplázia általában nem progresszív, azaz korlátozott méretű és leáll, amikor az azt kiváltó ingerek megállnak. A különböző sejttípusok különböző képességekkel rendelkeznek a hiperplázia átélésére. A hiperpláziát gyakran a kiváltó okok értékelésének alapjául sorolják.
A fiziológiai hiperplázia normális folyamat, amely a fejlődés és az érés során fordul elő, például csontnövekedés, nyirokszöveti fejlődés vagy májnövekedés. A hormonális hiperpláziát a hormonok specifikus célszövetekre gyakorolt hatása okozza, mint például az emlőmirigy a prolaktinra adott válaszként vagy a pajzsmirigy válaszul az agyalapi mirigy által a tirotróf hormon szekréciójára. Az adaptív fiziológiás hiperplázia, amelyet kompenzációs, regeneratív vagy reparatív hiperpláziának nevezhetünk, egy olyan sérülés vagy betegség kijavítására tett kísérlet, amely a funkcionális szövet elvesztését eredményezi. Az adaptív hiperplázián átesett szövetek nem mutatnak túlzottan koordinálatlan növekedést. A proliferatív válasz az inger eltávolításakor vagy a szövet funkcionális integritásának helyreállításakor leáll.
Az adaptív fiziológiai hiperplázia fontos szerepet játszhat a neoplazia patogenezisében. A gyors sejtosztódáson áteső sejtek nagyobb kockázatot jelentenek az állandó genetikai változás fenntartására, amely a karcinogenezis megindulásához vagy progressziójához vezethet. A látens rákos sejtek klonális tágulása a regeneratív vagy a reparatív proliferáció eredményeként is bekövetkezhet.