Az úszás rövid története
Az emberek évmilliók óta úsznak. A Wikipedia szerint a kőkorszaki barlangok festményei lebegő embereket ábrázolnak, a Bibliában pedig az "Ilias" és az "Odyssey" 1500–2000 évig tartó írásos bizonyítékok találhatók. Kr. E. 4000-ből még vannak egyiptomi agyagpecsétek. Négy csúszómászó stílusú úszóval a legemlékezetesebb úszóképeket a Kebir-sivatagban találták, amelyekről azt gondolják, hogy Kr. E. 4000-ből is származnak.
A Hagyományos Brit Sport Enciklopédiája szerint az úszással kapcsolatos szakirodalom a középkorig nyúlik vissza. Úgy tartják, hogy az első, ennek a sportnak szentelt könyvet 1538-ban Nicholas Wyman írta, 1587-ben pedig Everdi Digby kiadta a De Arte Nantandi címet. Az enciklopédia azt is megjegyzi, hogy az úszás a lovagok kedvenc sportja volt, és hogy a rómaiak fürdőket és medencéket építettek azokon a helyeken, ahol harcoltak, hogy gyülekező és testedző helyekként szolgáljanak.
A szervezett úszás a 19. századig nyúlik vissza, a 20. század elején pedig megkezdődtek az úszószervezetek (például az Amatőr Úszó Egyesület 1886-ban) és a versenyeket szervező klubok.