A torma gyógyítja az ízületeket, felébreszti az alvó érzéseket és szeplőket dörzsöl
A forró torma jó hírnévnek örvend hazánkban, nem hiányzik belőle a hűséges rajongók száma. Kevesen tudják azonban, hogy ez a növény afrodiziákum, és képes fokozni a nemi vágyat. Ismeretes, hogy az ókori görögök tormagyökérből készített fűszert használtak a szerelmi szenvedélyek meggyújtására. A szlávok az 5. század óta termesztik a növényt, előtte vad tormát használtak. A növényt az ókori bolgárok jól ismerik, akik húsételeket fűszereztek vele. Tudták, hogy a torma serkenti az étvágyat és javítja az emésztést. Csak a gyökerei válnak fűszerré, sajátos erős illatúak és nagyon fűszeres ízűek.
A torma levelét tályogra helyezzük, a fejfájással és mérgezéssel küzdő embereknek reszelt torma szagát kellett érezniük, hogy megszabaduljanak problémájuktól. Az ókorban a tormát szív- és érrendszeri betegségek - angina és ischaemia - kezelésére használták. Ebben az esetben reszeljünk friss tormát, és a kapott hígtrágyából egy kanálat keverjünk össze ugyanannyi mézzel. Egy evőkanál ebből a keverékből reggel előtt éhgyomorra eszel.
A torma (Armoracia rusticana L) a keresztesvirágúak illatos évelő növénye, népszerű neve vidéki mustár is. A tormának rozettába gyűjtött egyenes szárai vannak, amelyek magassága fél méter, szélességük legfeljebb 15 cm. Fehér virágai csokrokban gyűlnek össze, az ültetést követő második év május-júniusában kezdnek virágozni.
A torma gyökere húsos és sűrű. Miatta termesztik ezt a növényt. A torma több mint két éve nem nőtt egy helyen. A növényt általában minden ősszel kiásják, és az alagsorban vagy más hűvös helyen tárolják 0 fokos hőmérsékleten, korábban homokkal borítva. A torma gyökerei a C-vitamin valódi raktárának számítanak, több aszkorbinsavat tartalmaznak, mint a csipkebogyó, a fekete ribizli. Még a citrom is alacsonyabb rendű, mint a torma.