A belorusz Politico elutasította Lukasenkót, az EU-nak is ezt kell tennie
2020. augusztus 14. | 09:16
Brüsszel. Az Európai Unió külügyminiszterei pénteken (augusztus 14-én) találkoznak a súlyosbodó fehérorosz válság közepette. Alekszandr Lukasenko régóta elnök megnyerte az elnökválasztást vasárnap (augusztus 9-én), legalábbis a CEC kezdeti adatai szerint. Ez tömeges tiltakozásokhoz vezetett, de vereség bevallása helyett Lukasenko hadat üzent a belorusz népnek - kommentálta a mérvadó magazin európai kiadása. Politico. Az anyag szerkesztői beavatkozás nélkül kerül bemutatásra.
Országszerte a békés tüntetőket bántalmazták a biztonsági erők: ezreket letartóztattak, százakat megsebesítettek és ketten meghaltak összecsapásokban. Az EU és számos tagállama gyorsan elítélte ezt a bűnözői magatartást. Most konkrét intézkedéseket kell hozniuk a belorusz nép támogatása érdekében, és megbüntetni azokat, akik állami rettegést váltottak ki ellenük.
Először az EU-nak világossá kell tennie, hogy Lukasenko nem Fehéroroszország legitim elnöke. Régóta nem ilyen, és most még nyilvánvalóbb, hogy rendes bitorló. Ezekkel a választásokkal elveszítette minden legitimitását.
Most ereje teljes egészében hatalmas állami apparátus botjain és puskáin nyugszik. És még ez a bázis is gyengül, mivel egyre több tiszt nem hajlandó a saját népe ellen fordulni.
Az államapparátus többi tagja is értekezni kezdett. Az állami vezetésű újságírók nem hajlandók szolgálni Minszk propagandáját, a diplomaták lehetővé teszik a külföldön működő nagykövetségeken a szavazatok tisztességes számbavételét, az állami tulajdonban lévő vállalkozások pedig sztrájkolnak.
A fehéroroszok - mind az egyszerű polgárok, mind az elit - törvénytelen elnöknek tekintik Lukasenkót. Ennek kell lennie az EU hivatalos álláspontjának is.
Ezenkívül az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikájának alaposabb átgondolása szükséges. Az unió már több éve főleg geopolitikai szemlélettel szemléli az országot. Oroszország Ukrajna agressziójának hátterében az EU elfogadta Lukasenkót, abban a hitben, hogy ő volt a fehérorosz függetlenség és stabilitás egyetlen garanciája.
Ez az úgynevezett pragmatikus elkötelezettség figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Lukasenko folyamatosan növeli az ország Oroszországtól való politikai és pénzügyi függőségét. Ezenfelül ez az elkötelezettség - sok uniós diplomatának csalódást okozva - nem hozott jelentős eredményeket sem az EU és Fehéroroszország közötti fokozott együttműködés, sem a közönséges polgárok életének valódi javulása szempontjából.
Ehelyett sok fehéroroszországi benyomás az, hogy az EU alapvető értékeiről - az emberi jogok tiszteletben tartásáról, a demokráciáról és a tisztességes választásokról, a média és a civil társadalom szabadságáról - tárgyalnak.
Szerintük az EU legjobb esetben oportunisztikusan, rosszabb esetben - tisztességtelenül járt el velük szemben, kettős mércét alkalmazva a belorusz nép kárára. Csalódásuk nyilvánvaló az EU zászlainak vagy képeinek hiányában a folyamatban lévő tüntetések során, amelyek a korábbi fehéroroszországi és más kelet-európai demokratikus tüntetéseknél szokásosak voltak.
Az EU-nak esélye van kijavítani tévedéseit, és egyértelműen kiállni a belorusz polgárok és a változás-orientált elit oldalán, amikor megvédik jogukat az ország vezetésének és jövőjének meghatározásához.
Az EU azonnali válaszának több elemet kell tartalmaznia.
Először is az EU külügyminisztériumainak haladéktalanul fel kell hívniuk a belorusz nagyköveteket, hogy nyilvánvalóan utasítsák el a kormány minszki fellépését.